A múlt heti kánikula közepén, amikor már a harmadik pólót cseréltem az izzadástól, elhatároztam, hogy megkeresem a legjobb mobil klímát a tetőtéri kínzókamrámba. Tudod, az a fajta meleg volt, amikor még a legyek is lihegve mászkáltak a falon, és a jégkocka se bírta tovább öt percnél a pohárban.
Este, amikor már csak gatyában ültem a gép előtt, elkezdtem guglizni. Azt hittem, ez gyorsan megvan, de basszus… négy óra és két liter jeges tea után még mindig csak kapkodtam a fejem. Végül ráakadtam egy oldalra, ahol nem ezek a típik reklámszövegek voltak, hanem igazi arcok írták le a tapasztalataikat – na, ez már tetszett!
Volt ott egy informatikus srác, aki pont olyan tetőtéri pokolban lakott, mint én. „Tesó, az első készülékem olyan hangos volt, hogy a szomszéd azt hitte, helikopter landol a tetőn” – írta, és ezen úgy röhögtem, hogy még a macskám is furán nézett rám. De a legjobb egy videó volt, ahol egy öreg szerelő tesztelte a különböző márkákat. Olyan őszintén beszélt a hibákról, mintha a kocsmában dumálnánk. „Ez a modell annyira gyenge, hogy még egy hörcsögöt se tudna lehűteni” – mondta az egyik típusról.
A pénzkérdésnél majdnem agyvérzést kaptam. A párom szerint túltoltam a dolgot, mert már Excel táblázatot is csináltam az összehasonlításról. „Te most komolyan jobban utánajársz ennek, mint amikor a kocsinkat vettük?” – kérdezte röhögve. De én nem adtam fel, két hétig bújtam a teszteket, mint valami megszállott. Még a buszon is a paramétereket olvasgattam, a kollégáim már azt hitték, megőrültem.
A futár már messziről integetett, amikor hozta a csomagot – nem csoda, hiszen óránként frissítettem a követést. A beszerelés… na, az egy külön fejezet. Két óra YouTube videó nézés után még mindig úgy álltam a doboz előtt, mint borjú az új kapu előtt. Szerencsére a szomszéd Zoli, aki mellesleg villanyszerelő, megsajnált. „Öcsém, te úgy nézel erre a gépre, mintha űrhajót kéne összeszerelned” – mondta vigyorogva, miközben kivette a kezemből a csavarhúzót.
Most viszont… te, ez maga a mennyország! Végre nem kelek fel hajnali háromkor, hogy a fagyasztóba dugjam a fejem. A macskám meg… na, ő lett a legnagyobb nyertes. Egész nap ott fekszik a hideg levegő útjában, mint egy sarki róka. Múltkor még dorombolt is, ami eddig csak a jutalomfalatok miatt fordult elő.
És képzeld, teljesen megváltozott az életem! A haverok, akik eddig csak röhögtek a „finn szaunámon”, most sorban jelentkeznek be „egy sörre”. A múltkor még Marika néni is átjött a harmadikról egy kávéra. „Fiam, ez jobb, mint a Balaton!” – mondta, és azóta rendszeresen felugrik „csak pár percre” a legmelegebb órákban.
A rezsi persze magasabb lett, de tudod mit? Nem érdekel! Végre tudok normálisan aludni, és az online meetingeken sem úgy nézek ki, mint aki most futott le egy maratont. A főnök szerint sokkal produktívabb vagyok, mióta nem foltozom az izzadságot a billentyűzetről. A házban meg már amolyan hőség-menedék lettem – ha nagy a kánikula, mindenki ide menekül.
Az egyetlen gond, hogy most már sokkal nehezebb reggel kikelni az ágyból – olyan kellemes a hőmérséklet, hogy néha azt hiszem, nyaralok. És a legjobb? A múltkor összefutottam a volt főbérlőmmel, aki annak idején azt mondta, hogy a tetőtér tök jó lesz nekem. Na, az ő arca mindent megért, amikor elmeséltem, hogy mostanában mindenki hozzám jár felfrissülni. Mondjuk a sörfogyasztásom jelentősen megnőtt – de ez már egy másik történet…