Az én konyhám sosem volt egy mesteri műhely, de amikor megláttam egy videót arról, hogy milyen a legjobb airfryer működés közben, valamiért úgy éreztem, ez lesz az én megváltásom. Tudod, az a fajta háziasszony vagyok, aki képes odaégetni még a vizet is, szóval minden segítségre szükségem van, amit csak kaphatok.
Múlt szombaton, miután a srácok elmentek focizni, nekiültem az internetnek. Te, én nem hittem volna, hogy egy konyhai kütyü kiválasztása bonyolultabb lehet, mint amikor annak idején autót vettünk. De basszus, három óra után még mindig ott kattintgattam ide-oda, mint valami megszállott. Aztán rábukkantam egy blogra, ahol egy olyan nő írt, aki pont olyan béna volt a konyhában, mint én. Részletesen leírta, hogyan égette le majdnem a konyháját a hagyományos olajjal, és hogy ez a szerkezet hogyan mentette meg a házasságát.
A férjem már aludt, amikor még mindig a véleményeket olvasgattam. Volt egy különösen vicces videó, ahol egy pasas bemutatta, hogyan NEM kell használni ezeket a gépeket. „Ha azt hiszed, egyszerűen bedobod a fagyasztott krumplit és kész, akkor nagyot fogsz csalódni!” – röhögtem a képernyő előtt, mert pont ezt terveztem. De volt egy másik videó is, ahol egy nyugdíjas bácsi olyan lelkesen magyarázta a különböző funkciókat, hogy már csak ezért megérte ébren maradni.
Három nap hezitálás után végül kiválasztottam egyet, ami nem volt olyan drága, mint egy használt autó, de azért nem is tűnt gagyi műanyag játéknak. A rendelés után kezdődött csak az igazi izgalom. Szerintem a futárcég appját naponta harmincszor frissítettem, még a munkahelyemen is folyton azt lestem, merre jár a csomagom. A kollégáim már azt hitték, valami pasival randizgatok titokban, annyit mosolyogtam a telefonomra.
Amikor végre megérkezett, olyan izgatott voltam, mint kiskoromban a Mikulás előtt. A macskám úgy nézett rám, mint egy komplett hülyére, ahogy ott ugráltam a konyhában a dobozzal. Az első próbálkozásom… hát, finoman szólva is érdekes lett. A csirkeszárnyak úgy néztek ki, mintha egyenesen a Marsról érkeztek volna. De nem adtam fel! Találtam egy magyar Facebook csoportot, ahol mindenki megosztja a tapasztalatait és a receptjeit, és ez volt az igazi aranybánya.
Most már úgy pattogok ezzel a kütyüvel, mint egy profi. A múltkor csináltam olyan ropogós karfiolt, hogy a fiam, aki eddig közelébe sem ment semmilyen zöldségnek, háromszor kért repetát. Az anyósom persze először fintorgott – „Minek ez a modern hülyeség, amikor ott a jó öreg olaj?” – de amikor megkóstolta a bundás cukkinit, amit csináltam, azonnal elkérte a rendelési linket. Most meg már hetente háromszor átjön „csak egy kávéra”, és mindig pont akkor, amikor sütök valamit.
A legnagyobb meglepetés viszont a férjem reakciója volt. Emlékszel, régen csak akkor jött be a konyhába, ha nagyon muszáj volt? Na most képzeld, a múltkor azon kaptam, hogy éjfélkor próbálgatja, hogyan lehet tökéletes sült krumplit csinálni! Azt mondja, ez olyan, mint egy videójáték – be kell állítani a megfelelő időt és hőmérsékletet, és már meg is van a tökéletes eredmény. Van egy olyan érzésem, hogy ez a kütyü nemcsak a főzési szokásainkat változtatta meg, hanem valahogy az egész családi dinamikánkat is. Ja, és a legjobb része? Már nem kell minden sütés után kimosnom a függönyöket! Ki gondolta volna, hogy egy ilyen egyszerű változtatás ennyire feldobja az ember életét?
